2013. szeptember 13., péntek

.







belépésnél nyakamba borulnak, csókolgatnak egyre ezek az apró majmok.
majd elvonulnak dolgukra, végül is az üdvözlet mértékadó számukra. 
majd urak lépnek elém, kóstoltatnak kanalakkal, villákkal. kanaluk alá tartott tenyerükkel. majd a hajam kezdik igazgatni, kisebb nagyobb csattokkal, fésűkkel, 
illatos permetekkel. majd a számat és fogaimat vizslatják bizonyos szempontok alapján, talán az elkövetkezendő étkezés miatt. hosszan taglalja az egyik, különösen nőies bájú, hogy milyen formák és alakok a legújabban vonzóak, mely irányzatok alapján kell a szabályzást azokkal a tetszetős fémszálakkal végrehajtani. a nyelv szerepe is fontos, szerinte. finomítanom kell a nyelv formáját és alakját ahhoz, hogy a fogakkal egyértelművé váljon a nyitott szájú mosoly. 
ennél  a széles szájú mosolynál a fej és nyak tartására is figyelmet szentelek, a torok egyes részleteit is megmutatva szépítem a benyomást. ezután az étkezésnél már egy ellenőrzött szájjal nyithatom majd magamat a kanál, villa irányába.  túlságosan tömött szájat nem alkalmazok.
mindig és megunhatatlanul sokáig étkezem, nincs kedvemben eltávolodni a kínálgató uraktól sem, a távozásnál nem nyaldossák a fogamat feszítő vasakat.

2013. szeptember 9., hétfő





magamban.a megrohasztott élmények tengerében fürdöm a napban, 
egyik lábam a másikkal, hassal feszítem, 
a lábujjaimat akarom, a lábam a karom ebben az elegáns, 
királynői pózban. hosszan tündöklő
gyakorlások után, de megnyalni elérem őket.
ez a lábujjam már a rettegés fognyoma.